Hírek

Kortárs művészeti befektetés – jó érzék és értő szem szükséges

Intellektuális izgalom, érzelmi kötődés, kortárs művészet, befektetés. A műtárgyvásárlás, a műtárgypiac robbanásszerű fejlődésen megy át, egyre többen találnak benne minőségi hobbit, érzelmi elköteleződést és jó hozammal kecsegtető befektetést. A műtárgybefektetéshez, és főleg a hazai kortárs művészetbe való befektetéshez azonban nem csupán jó érzék, de értő szem is szükséges.

A műgyűjtést persze a státuszszimbólum, a sznobizmus vagy akár a lakberendezési igények is motiválhatják, és persze van, amikor legfontosabb szempontja a befektetés. De mennyi egy kortárs magyar festmény ára? Ezt tényleg érdemes tudni, ha látni akarjuk, alul- vagy felülértékelt-e, amibe a pénzünket fektetjük. A válasz magától értetődő, annyit ér, amennyit a piac ad érte. Csakhogy a nyilvános árveréseken kialakuló leütési árak mellett létezik egy privát, kevésbé transzparens értékesítési forma is, akár a gyűjtők egymás közti, akár a galériás eladásokat nézzük. 

Régen az árverési katalógusokból jó közelítéssel meg lehetett saccolni, mennyi lesz egy-egy alkotás leütési ára. A kilencvenes évekig harminc-negyven éven át szinte azonos piaci körülményekről beszélhettünk. Legfeljebb az inflációkövető, lassú áremelkedés volt jellemző, ami egy ilyen időtávban persze akár kétszeres-háromszoros áremelkedést is jelentett. Ezt a piaci helyzetet a nyolcvanas évek végére aztán az első magánvállalkozások és a korlátlan utazási lehetőségek közösen végleg átformálták.

A külföldi és hazai piaci különbségeket jól illusztrálja, hogy a nyolcvanas évek végén egy nagyméretű, sérülésmentes, színvonalas magyar alkotást 350−400 ezer forintért lehetett külföldön eladni, addig ugyanez itthon legfeljebb 60 ezer forintot ért. Szükségszerűen, de elég lassan zajlott le az árak közeledése egymáshoz, azonban az első magángalériák megjelenésével és a külföldi kereskedők egyre gyakoribb látogatásaival a folyamat megállíthatatlan volt. 

Az igazi árrobbanás a kilencvenes évek végén történt, amikor a legismertebb magyar festők alkotásainak ára a sokszorosára emelkedett. Először Rippl-Rónai, Vaszary és Aba-Novák festményei árazódtak be, de rögtön utánuk jöttek a többiek is. A nyilvános aukciókon ötszörös néha akár tízszeres áraknál zártak a kikiáltások. A korábban vitathatatlanul alulértékelt életművek egekbe szökött áraival aztán a galériák versenye is elindult, de a túlfűtött helyzetek az elmúlt években egyre nagyobb óvatosságra intették a gyűjtői piac szereplőit. Most éppen a visszarendeződés idejét éljük, ami azt jelenti, hogy a korrekciók után talán ismét érdemes lesz vásárolni. 

Minden nemzet általában a saját festőit gyűjti. A nemzeti kollekciók persze kiegészíthetők, de a fővonal itthon is szinte mindig a hazai. A piac méretét firtató kérdésre a leegyszerűsített válasz tehát az, hogy akkora, amekkora az ország műgyűjtőinek műtárgyakra fordítható büdzséje. Az egyetemes képzőművészet szupersztárjainak is megvan a saját piaca, de az inkább a kínai, amerikai, orosz és arab befektetők terepe. 
 
A műtárgypiacon való eligazodás speciális ismereteket igényel. A kortársba való befektetés még alaposabb tájékozódást, és még nagyobb felkészültséget. Nem elég, ha valami megtetszik, bele kell tudni illeszteni a képzőművészet tendenciáiba, a műkereskedelem ismert tényezőibe. A kortárs művészet, mint befektetés sok lehetőséget rejt, hogy ezeket felismerjük, tudás, jó érzék és értő szem szükséges.

Mit alkotnak a jelen kori Munkácsyk? Miből áll a műtárgy ára? Hogy néz ki a jogi, szabályozási környezet? Műalkotás, amibe hideg fejjel befektetek, vagy tetszen is? Melyek a hazai kortárs művészet meghatározó helyszínei? A BIB Kortárs művészet és befektetés kurzusa kiváló lehetőség arra, hogy válaszokat kapjuk ezekre a kérdésekre és megszerezzük a szükséges ismereteket!


Szegedi Csaba: Vulcanus, Venus and Mars, paraphrase on Tintoretto’s painting
www.szegedicsaba.com